Törékenygyík (Anguis colchica) Tállyán

2024. 03. 28án a tállyai szőlők között kanyargó dűlőúton próbált melegedni egy törékenygyík. A borult, szeles időben, csepergő esőben lassan mozgott, így rövid dokumentáció után áttettem az út menti rézsűre, hogy az arra közlekedő járművek el ne tapossák, ahol lassan eltűnt az avar alatt.

A korán jött meleg több hüllőt is előcsalt már a Zemplénihegység területein is, mint ahogy ezt a lábatlangyíknak, vagy kuszmának nevezett állatot is.

Hamarosan kezdődik a párzási időszak, de csak nyár végén születnek meg majd a fiatal egyedek. Elevenszülő, 212 utódot hoz egyszerre a világra, melyek átlagosan 10 cm hosszúságúak. A kifejlett egyedek nagyjából fél méteresek. Első ránézésre sokan kígyónak nézik, de ha közelebbről megnézzük jól láthatóak a különbségek. Szemhéja nincs összenőve, így képes a pislogásra, míg a kígyóknak összenőtt, átlátszó szemhéjuk van, amitől merevnek tűnik a tekintetük. Apró, sűrűn álló pikkelyei simák, fényesek, puha tapintásúak. A fej nem különül el olyan élesen a törzstől, mint a kígyóknál, mozgásuk is merevebb, nem annyira hajlékonyan kígyózó. Óvatosan felemelve a hasi oldalon megtalálhatóak a lábak csökevényei. Ha megijed, a gyíkokhoz hasonlóan farka végét leveti, ami aztán újra kinő.

Hazánkban két fajuk él, a közönséges és a kékpettyes törékenygyík, melyek elterjedési területe nagyjából a Duna vonalánál találkozik. A Dunától nyugatra a közönséges, keletre a kékpettyes lábatlangyíkot mutatták még ki eddig a genetikai vizsgálatok. Európában legalább még két fajuk van. Apró gerinctelenekkel, férgekkel táplálkozik. Októberben vonul telelőhelyére, földalatti üregekbe, kövek alá, gyökerek közé.

Hazánkban védett – mint ahogy az összes többi Magyarországon őshonos hüllő és kétéltű faj. Természetvédelmi értéke 25.000 Ft.

Serfőző József
ANPI természetvédelmi őrkerületvezető