Kis Apollólepke (Parnassius mnemosyne) Monokon

A napokban jelentős egyedszámban lehet megfigyelni a monoki erdőben ezt a védett pillangót. Nem minden évben van ez így. Szaporodásának érdekessége, hogy a nőstények a több óráig tartó párzás során a hímektől „erényövet” kapnak, mely többnyire megakadályozza a más hímekkel történő újabb párosodást. Ezt az erényövet megfigyelhetjük a film 26. másodpercnél történő leállításával – a potroh alsó felén egy kiterjedt, opálosfehéres csőszerű képződményt látható.
A kis Apollólepke egyetlen nemzedéke áprilisjúnius hónapokban repül. Nagytermetű, krétafehér alapszínű, viszonylag lassan repülő lepke, szárnycsúcsa üvegszerűen áttetsző. Üde lombos erdőkben, hazánkban főként gyertyánostölgyesekben él. Élőhelye összefügg hernyója tápnövényének elterjedésével, mert elsősorban az odvas és az ujjas keltike nevezetű, kora tavasszal virágzó és nagyon rövid tenyészidejű növényfajokat fogyasztja. A film végén két fotó mutatja be a keltikéket, az első az ujjas keltike lila, a második az odvas keltike fehér virágú változata. Többek közt a keltikék állománysűrűségétől függ a lepke egyedsűrűsége. Petéit a talajra, illetve száraz növényi részekre helyezi. A petéből kikelő hernyók a keltikén táplálkoznak, majd három vedlést követően a talajon készített szövedékben bebábozódnak, s áprilistól kezdenek kibújni a bábból a lepkék. A kifejlett Kis Apollólepkék nem repülnek nagy távolságokra. Erdőszegélyeken, napsütötte tisztásokon, erdei utakon, virágzó növényekben gazdag erdőrészeken láthatjuk leginkább. Sok más lepkéhez hasonlóan a tenyészidő végére kopott szárnyú, kifakult egyedek lesznek, végül elpusztulnak, nyár közepétől már nem találkozunk velük. Jövő évi nemzedékük pete alakban várja a tavaszt.
Egész Európában megritkult, veszélyeztetett lepkefaj, élőhelyei erősen felaprózódtak, ami az egyes állományok fizikai, majd genetikai elszigetelődéséhez vezet. Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 50 000 Ft.

Szöveg és kisfilm:
Serfőző József
természetvédelmi őrkerületvezető